Beck Mihály professzor búcsúztatásán elhangzott beszéd

Tisztelt Professzor Úr! Kedves Miska!

„Látjátok feleim szümtükkel, mik vogymuk. Isa pur és chomu vogymuk”. Mindannyian ismerjük a lassan ezer éve, bizonyára nagyon sokszor elhangzott élet-összegzést. Ami így valódi, de nem fejezi ki a teljes igazat, mert pornál és hamunál sokkal több az ember. Vogymuk szellem és jellem is, öröm és bánat, szeretet és fájdalom, akarat és tett, egyetlen szóval: ember. Bár fizikailag múlandó, porrá váló, de az utódok vérében, a család, a barátok, a munkatársak, a tanítványok szellemében és gondolataiban maradandó, tovább élő ember. Mint amilyen Te voltál és Te vagy.

Igen, azt akarom hangsúlyozni: ez a mostani alkalom, nevezzük bár temetésnek, nem a teljes búcsú alkalma, végképp nem a felejtés szertartása. Oly széles körben és olyan mélyen benne voltál ennek a közel 88 évnek egyrészt embert próbáló, a vészkorszakban családokat megcsonkító, Titeket is üldöző, ugyanakkor emberi örömöket és sikereket hozó történéseiben, olyan aktívan voltál részese tudománynak, oktatásnak, akadémiának, egyetemnek, kutatóintézetnek, családnak, barátságnak, hogy az továbbra is maradandó hatású és példa értékű sokak, sokunk számára.  

A hivatalos nekrológok gondosan és pontosan tartalmazzák azokat az eseményeket és eredményeket, amelyek életed időtengelyén egymást követve – tegyük hozzá: kivételes gyorsasággal – megjelentek, megtörténtek, legyen szó a szakmai előre haladásról, vezetői megbízásokról, díszdoktorságokról, három külföldi akadémia tagságáról. Imponálóan gazdag és felfelé ívelő sorozatokat tudsz magad mögött, soha meg nem akadva, soha meg nem törve, még csak nem is lassítva – mindig csak előre és felfelé.

De most egy másik dimenzióról, egy képletes térbeli dimenzióról beszélgessünk, három síkban. Ennek a dimenziónak, nyugodtan mondhatjuk életednek, munkásságodnak kiinduló és meghatározó eleme a kémia. Bár pontosan nem tudod, mikor és miért fogott meg annyira, de megfogott és aztán már nem engedett – mint ahogy Te sem engedted el. Majdnem mindent erre építve alkottál és szerveztél, bámulatos sokoldalúsággal.

Maradjunk először a szűkebben értelmezett kémia síkján. Enyhe nagyvonalúsággal fogalmazva „petrolkémiával” kezdted. A vegyiparista diák a szőregi petróleumgyárban ölében akart kivinni a laborból egy vödör égő benzint, amiből robbanás nem, de egy kemény hónapos kórházi kezelés lett. Tízből kilencen itt véget vetettek volna kémikusi karrierüknek, azaz el sem kezdték volna, de a Te elkötelezettséged a kémia iránt olyan erős volt, hogy a kivételt jelentő tízedikként, kémikus, igaz, nem petrolkémikus, maradtál és lettél. 

Az analitikai kémia volt az első szakterület, ahol kezdtél és rögtön eredményt is tettél le az asztalra: egyetemi hallgatóként lehetőséget kaptál Szabó Zoltán professzortól egy alumínium meghatározási ötleted megvalósítására és abból rögtön egyszerzős közlemény született. Az angol nyelvű cikkben már társszerzők lettetek.

A következő társszerződ – az aminosavak papírkromatográfiás analíziséről írt néhány közleményben – egy évfolyamtársad volt. Ez a társszerzőség a későbbiekben más műfajban, és már anyakönyvezetten folytatódott és – egy újabb Beck generációt – két fiúgyermeket eredményezett. De a családról még később.

Az analitikai kémia átvezetett az abban alkalmazott koordinációs kémiához. Ezzel nagyon termékeny és eredményes éveket töltöttél: kisdoktori, kandidátusi, majd nagydoktori fokozat, a Komplex egyensúlyok kémiája c. könyv magyarul, aztán angolul és oroszul. Továbbá számos közlemény rangos folyóiratokban és bekapcsolódás a tudomány nemzetközi vérkeringésébe.

Ebből a könyvedből meg lehet tanulni a koordinációs kémia alapjait, de Neked az ilyen alapokból kiindulva gyakran akadtak további eredeti ötleteid. Kettőre (persze többre is) különösen büszke lehetsz: a rendhagyó koncentráció-eloszlások értelmezésére és a fémorganikus komplexek vízoldhatóságának változatos megoldására.

Amikor a Kossuth Lajos Tudományegyetemen tanszékvezető egyetemi tanár lettél, már ott volt benned a reakciókinetikus: a komplex vegyületek kémiájából kinőtt azok képződésének és katalitikus hatásának vizsgálata. Ezzel mutatkoztál be az első tanszéki szemináriumon, ami megalapozása volt egy minden szempontból sikeres, bő negyedszázados debreceni alkotói korszakodnak. A reakciókinetikában is vonzódtál a különlegeshez: a homogén és heterogén komplex katalízis egyre szélesedő változatai, a pozitív és negatív kémiai visszacsatolás, autokatalízis, autoinhibíció, a kémiai erősítés és szabályozás, az egzotikus reakciók, az overshoot-undershoot, az oligo­oszcilláció, pH-oszcillációk. Kutatásaid nagy kalandjai.

A tanszékvezetés nem csak új kutatási témákban leledzett. A fizikai kémia főtárgy előadása is várt rád. Szép feladat, Neked akkor nagy feladat, alapos felkészülés, de a kis levelezőlap kartonok, amikre a gondos vázlataidat írtad, a hallgatók százai számára emlékezetes, magával ragadó, probléma centrikus, olykor poénokkal tarkított előadásokat eredményeztek.

Próbáljuk utánozni érzékedet a kémia új eredményei jövőjének meglátásában: nyilván tudod, a fullerénekről van szó. Hamar megláttad benne nem csak a különlegességet, hanem a fantáziát is: mi minden érdekesnek és jónak lehet – és lett is – alapja ez a szén-módosulat és vegyületcsalád.

Mint ahogy azt is láttad, hogy a fény, s így a fotokémia fontos lehet – és valóban az – az oszcillációs reakciókban, vagy az embert érő ultraibolya fény dózisának meghatározásában, ahol a Suntest név is Tőled származik.

A sor még nem ért véget, mert ne felejtsük el a prebiotikus kémiát vagy az agrokémiát, ahova ugyancsak a komplexvegyületektől elindulva kapcsolódtál – ha csak átmenetileg is. Talán még magad is meglepődsz a spektrum sokszínűségén, milyen sok területen kalandoztál kutatásaid során.

Ezek eddig a kémia színtiszta ágazatai. Nagyon tanulságos, hogy milyen kiágazásait, kapcsolatait művelted a kémiának. Ez a második sík, amin sokfelé mozogtál, szóhasználatoddal, kalandoztál, és amin most is számon tartunk, amin velünk fogsz tartani.

Időben az első kalandot a kémiatörténetben tetted. A Nobel-díjak, a magyar Nobel-díjasok alapos áttekintése is ide tartozik, meg a miért nincs matematikai Nobel-díj kérdése, de a kiemelkedően értékesnek Te magad is arról a Than Károlyról írt könyvedet tartod, akinek az idevezető árkádsoron áll emlékműve.

A kör ezen a síkon is tágul. A tudománytörténet bőven kínált példákat a vallás és a tudomány kapcsolatára, s Te ezt a kérdést mind írásban, mind előadásokban gyakran érintetted: „A vallás és a tudomány két, egymással nem érintkező halmazba tartoznak, de számos, nem közvetlen kapcsolat van közöttük pl. a filozófia, az etika, a művészetek révén. A két megközelítés között nem az a különbség, hogy ugyanazokra a kérdésekre különböző válaszokat adnak, hanem az, hogy eleve különböző kérdéseket tesznek fel, és kísérelnek meg azokra válaszolni.”    

Az etika, azaz a tudományetika nagyon fontos vezérelv kell legyen mindenki számára, olyan, mint amilyen kutatási, publikációs, opponensi tevékenységedben megnyilvánul. Etikai kódexet javasoltál az Akadémiának, alapelvként a kutatás szabadságáról, ezzel együtt a kutató kötelezettségeiről.

Ehhez is kapcsolható az akadémiai rehabilitáció története: akiben ilyen erős etikai bázis van, abból szinte értelemszerűen nő ki a torz politikai szempontok alapján kizárt vagy visszaminősített akadémikusok rehabilitációjának gon­do­lata és javaslata. Az Akadémia akkori elnöke így igazolta vissza szerepedet: „Ez utób­biban nem kis szerepet vállalt Beck Mihály akadémikus, aki a testület etikai bizottságát vezette…”   

Bizonyára az áltudományosság elleni közismert, következetes és kemény küzdelmednek is alapja ez az etikai felfogás. A Tudomány – áltudomány és a Parajelenségek – paratudományok c. könyveid a szkeptikusok kis kátéja maradnak továbbra is.

És még mindig van miről beszélgetnünk: a tudománymetria, a magyar tudományos nyelv, a tudománynépszerűsítés, a folyóirat és lexikonszerkesztés, a humor a tudományban.

A hazai tudománymetria úttörőjeként, a Scientometrics folyóirat egyik, programot is fogalmazó alapító szerkesztőjeként a kutatási eredmények, a tudományos teljesítmény objektív és értelmes mértékben kvantitatív felmérésnek szándéka vezetetett. De abban is segítettél és segítesz, hogy ezt ne vigyük túlzásba és ne fetisizáljuk, a mérce nem csak számokból áll, az értékben a tartalom is meghatározó szerepet játszik.

Értjük és követjük felfogásodat: nem csak az a fontos hogy mennyit és hol írunk, s ennek milyen a hatása, visszhangja, hanem az is, hogy miként írunk. Igencsak tág környezetedben erős az a maradandó hatás, mondhatni hátunkon érzett tekintet, ami a szabatos, világos, érthető magyar nyelv használatát igényelte és jó példával mutatta.

És az is fontos, hogy kiknek írunk. Természetes, hogy a kutatók eredményeiket elsődlegesen a kutatótársaknak, a tudományos közösségnek fogalmazzák meg. De fontos, és egyre fontosabb, hogy ezek a letisztult és elfogadott információk – érthető formában – eljussanak a széles nagy közönséghez is. Ezért a tudományos ismeretterjesztésnek a szükségességét nem csak vallottad, hanem annak szervezeti és megfelelő folyóiratos hátterében is aktív szerepet vállaltál. Mindezek jövőjében is ott leszel, felfogásban és szellemiségben egyaránt.

Kalandozásaid során a tudomány humorához is eljutottál. Sok tudósnak van jó humora, sokakkal történnek kedélyes dolgok, de nem mindenki veszi észre, és még kevesebben gyűjtik össze azokat az elemeket a tudomány világából, amit a Humor a tudományban kis köteted tartalmaz. Erről sem szabad múlt időben fogalmaznunk, ez a továbbra is a velünk élő „kolléga úrhoz” – azaz veled együtt hozzánk – tartozik.

És végül a harmadik sík: Beck Mihály, mint személyiség, mint közösségi ember, mint családtag.

Szülőfaludban nevelkedtél, Szegeden beértél, Debrecenben kiteljesedtél, Budapesten beteljesedtél. Mindegyik helységet magadénak tudod, mindegyik helység a magáénak tud és tart meg. Szívedben és agyadban, érzéseidben és gondolataidban mindegyik sokat jelentett, de sohasem a másik kárára. Szőreg már nem perlekedik hatásai súlyáért, hiszen annak a Szegednek része, ahol tudományos pályád felfutott, s aminek szellemisége rád el nem múló és mások által felül nem múló hatást gyakorolt. Ha Szegeden kialakult és beérett benned a kémikus, a sikeres kutató és tudós egyéniség, akkor Debrecenben az iskolateremtő, közösségépítő, tudományszervező és vezetői kvalitások és hatások domináltak, Budapest pedig – már ideköltözésetek előtt is – az országos hatókörű tevékenységed helyszínét jelenti, ahogy ez kis hazánkban rendszerint lenni szokott. És még egy kis kutatási kalandot is.

Nem hagyható említés nélkül a nemzetközi kapcsolatrendszered. Ennek volt szerves része, hogy emlékezetes és nagyszerű konferenciát szerveztél Tihanyban, majd rögtön Debrecenbe kerülésed után egy jóval nagyobbat: a koordinációs kémia legnagyobbjai jöttek el hívásodra.  Nem csoda, hogy később kulcsszereped révén Budapest adott helyet a 22nd International Conference on Coordination Chemistry-nek. S ne feledjük Hajdúszoboszlót, ami már az egzotikus reakciókról szólt. A másik, az innen-oda irány: részvételed már fiatalon nemzetközi konferenciákon, kezdve a gyakran emlegetett első londoni konferenciával, folytatva meghatározó hatású koppenhágai félévvel Bjerrumnál, megkoronázva a Fullbright-ösztöndíj amerikai hónapjaival, Princeton, Georgetown egyetemi előadásaival. Mindezek gyümölcse: számos munkatársad jutott e kapcsolatok révén féléves, éves vagy hosszabb tanulmányútra ugyancsak a legjobb helyeken, a legnevesebb kutatók mellett – pl. Dániában, Németországban, Kanadában, az USA-ban. És vissza az onnan-ide irányra: volt ösztöndíjasod, aspiránsod Angliából, Bulgáriából, Egyiptomból, Indiából – és természetesen Magyarországról is. Mind-mind maradandó és továbbélő hatások az érintetteknél és azok környezeténél.

Tanszékünk kivételesen eredményes és szép két évtizedet élt át irányításoddal. Az oktatási hatásról már volt szó, a tudományos előre haladást a számos kisdoktori, kandidátusi és nagydoktori fokozat szemléletesen jelezte, a Te akadémiai levelező és rendes tagságod pedig teljessé tette. De ennek része volt a rendszeres déli kávézás, megbeszélendő a tanszék, az egyetem, az ország, a világ dolgait, figyelve az igen széles Élő-pontszám skálán elhelyezhető sakkjátékosok partijait. De talán a legtöbbeknek a félévenkénti tanszéki összejövetelek, közös névnapok, hallgatói műsorok és slambucfőzések jelentettek: ez utóbbiakat is rendre megnyerted – legalábbis így emlékezel rá a most megjelent interjúkban. Szóval ezek bennünk élnek továbbra is – Veled együtt.

Egy tanszékvezetői szoba rendszerint jól jellemzi lakóját. A tied is Téged. Először is volt/van ugyan tanszéki iroda, de Hozzád nem azon keresztül, hanem a folyosóról is lehetett és szokás volt bejutni – oktatónak, hallgatónak egyaránt. A szoba egyik fala a padlótól a mennyezetig könyvszekrény. A berendezés puritánsága mellett ez adta meg hangulatát: fantasztikusan változatos régebbi és új művek azokról a témakörökről, amikről az előbb itt már szó volt. S akkor sejthető, milyen érzés volt előttük megállni és próbálni felfogni, mi minden érdekelt, mi mindennel foglalkoztál. Mindennek atmoszférája volt, és ha bemegyünk, ma is van, mert a könyvek harmada még most is ott van. Egy dolog törte meg látszatra a könyvharmóniát: legkedvesebb és leglátványosabb érmeid kis tárlója, mert hogy a numizmatika a közismert hobbijaid közé tartozott. A falakon néhány fénykép: a koordinációs kémia úttörői és nagyjai, a nagy íróasztalodon pedig iratok és a családi képek. Az öltözőszekrényben még ma is ott a professzori talár és a teniszütőd. Komplett egyéniségtükör egy komplex egyéniségről.

 

Tisztelt Professzor Úr! Kedves Miska!

Feltűnhet Neked is, hogy nem hangzottak el kortársak nevei, elmaradtak az évszámok, pedig ezek egy gondos áttekintés részei. Ez kissé ellentmondásosnak tűnhet, hiszen mindaz, amiről most beszélgetünk, jórészt személyekhez kötődik: barátokhoz, tanítványokhoz, kollégákhoz, társzerzőkhöz, kritikusokhoz, időbeli történésekhez, konkrét eseményekhez. De Te is tudtad mindig, kikről beszélünk, miről emlékezünk – a nevek és az évek említése nélkül is. Nagyon nehéz lett volna meghúzni a határt, hogy a sokak közül kiket igen és kiket nem, miért igen és miért nem. Reméljük, az érintettek is megértik, ők is tudják, mikor volt szó róluk és mikor volt szó másokról. Ők együtt azok, akik a továbbélést jelentik: akiken segítettél, akiket oktattál, akiket vizsgáztattál, akiknek témát vezettél, akikkel cikket írtál vagy előadtál, akiknek kéziratát, értekezését bíráltad, akiknek könyveit recen­záltad, akikkel együttműködtél, vitatkoztál, akiket dicsértél, szidtál vagy támogattál, akiknek példát mutattál, akik egykori munkatársaid közül akadémikusok, rektor, professzorok lettek.

Ilyen kivételes széles spektrumú tevékenység és eredményesség természetesen hozza magával az elismeréseket, a kitüntetéseket. Önéletrajzod és a nekrológok ezek imponáló listáját is gondosan tartalmazzák. Azt mondod, a sok és jelentős kitüntetés közül kettő okozott különösen nagy örömet: a tanszék munkatársaitól tíz éves vezetői jubileumodra kapott kitüntetés és az elmúlt évi Akadémiai Aranyérem. Két különböző műfaj, két különböző háttér: a legközvetlenebb munkatársak hálája és a legtágabb tudományos közösség elismerése. Szép megközelítés, jellemző Rád: közelről is és távolról is pontosan érzékelték az érintettek, ki vagy, mit jelentesz számukra – és ezt Te is tudod.

A család: ők nem kitüntetést adtak, „csak” – mondom idézőjelben – szeretetet és gondoskodást, mert hogy Tőled ezt tapasztalták és ennek révén tanulták. Ismét elmondható a sor: Szőregen gyermekként nevelkedtél, Szegeden családalapításra beértél, Debrecenben fiaid felnövésével e téren is kiteljesedtél, Budapesten már az ő nősülésük révén két újabb generáció megjelenésével beteljesedtél. Így van most itt Veled, velünk hét évtizedes ismeretség, hat évtizedes boldog házasság megannyi szép emlékével szerető feleséged Piroska, hálás fiaid feleségeikkel: Laci Gabival és Andris Emmával, három unokád: Marci – nejével, Adrival; Fanni – férjével, Lacival és Emma, sőt a negyedik generáció is: két dédunokád, Miska és Lencsi. És Piroska testvérei családjaikkal. De ezt elmondja majd közvetlenül és szeretettel unokád, Marci.

Akkor itt és most csak hamvaidtól búcsúzunk: a Magyar Tudományos Akadémia, annak Kémiai Tudományok Osztálya és Természettudományi Kutató Központja (az akadémiai TTK), a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kara (az egyetemi TTK), Kémiai Intézete, Fizikai Kémiai Tanszéke, barátaid, munkatársaid, tanítványaid, tisztelőid. Köszönjük mindazt, amit értünk tettél, köszönjük a példát, amit mutattál, köszönjük a szellemiséget, amit sugároztál. Alkotásaid, szellemed és jellemed – Beck Mihály, az oktató, a tudós, az ember – itt marad velünk és közöttünk. Hamvaid nyugodjanak békében, egyéniséged, emberséged hasson és segítsen továbbra is közösségeinkben.